Egy elveszett barát
Egyedül egy sötét parkban ülök egy magányos padon
Nézem a bíbor színű köntösben öltözött napot.
A napot, mely lejjebb sétál, majd eltűnik a horizonton át.
Megpihen, Ő is aludni tér.
Már mindent elvesztettél, elveszett az utolsó jó barát
Mert ilyen jó barát csak egyszer adatik meg az életben
Hiányát csak most érzem igazán, hiányoznak a hosszú beszélgetések
Aki mindig oda figyelt rám.
Arcod kezedbe temetve, magadba fordulsz
Kérdések özönét teszed fel önmagadnak
Mond mi értelme szeretet nélkül, örökös félelemben
Hogyan éljek tovább, háborgó lelkem csak hallgat.
Ki? És mi vagyok én, talán egy rosszul megtervezett lény?
Talán álmodozó, ki csak színes álmokat kerget
Aki csak a rossz döntések hozója?
Aki már önmagának sem önmaga?
Csak egy porszem a végtelen sivatagban
Porszem, melyet a szél időnként fel, fel kap, amíg más játékszere nem akad.
Vagy mint ez dühöngő vad folyó
Ki nem bírja már terhét, és lerakja valahol.
Uram! Ezért teremtettél?
Tudom neked egy emberi élet csupán néhány pillanat
Én csak egyetlen pillanatot kérek
Adj igaz barátot, egy kis Boldogságot, a többit vissza adom Neked.
Nézz le gyermekedre, emeld fel magadhoz Őt, fogd meg kezét
Adj neki még egy esélyt, tégy velem bármit, Én elfogadom
Fogadj a szívedbe, fogadj be így, ez vagyok Én.
Fogadd el a feléd áradó szeretetemet, fogadd el feléd nyújtott remegő kezem.
Nézz bele a könnyel áztatott szemeimbe
És ha bele látsz a lelkembe, nem látsz mást
Csak káoszt, rendetlenséget
Kérlek, tegyél rendet benne.
Adj Nekem Barátot, Boldogságot, megnyugvást..
István által leírta, Emi
2009.07.09.
English
hi5 Coins